Zubor Csaba: Zivatar
Megváltozott az égnek kékje
Nyugalmunk már csak töredéke,
Annak ami volt előtte,
Egy pillanat és el is vette.
Tornyosulnak habos felhők,
Vihar szele zúg az erdőn.
Recsegnek a vastag ágak.
Jól vigyázz mert eltalálnak.
Záporoznak kövér cseppek
A jégnél is hűvösebbek.
Kopogni kezd a jég a földön,
Időmet viharral töltöm.
Özönlik a sűrű eső,
Zivatarban van még erő.
Feltámad a pusztító szél,
Ember, állat egyszerre fél.
Üllőt formáz a kék égen,
Hirtelen lesz vaksötétben.
Pillanatnyi felvillanás,
Fát repeszt meg a villámlás.
Lejtőn rohan le a sok víz
Váratlan jött villámárvíz
Elborítja már az utat
Benyomja a vaskapukat.
Hirtelen jött, el is vonult,
Mögötte még hűs és borult
Nyomot hagyott itt a tájon
Pusztítását soká látom.