Zubor Csaba: Tűzgömb
Tűzgömb villan fel az égen,
Én megbabonázva nézem.
Az égboltot beragyogja,
Az életem meteorja.
Lehet, talán földet is ér,
Fénye egy kicsit elkísér.
Ha lejut, már meteorit,
Jól ismerjük ezt a sztorit.
Messziről jött furcsa vendég,
Tán ő hoz nekem szerencsét.
Végtelenből világunkba,
El is vagyunk mi ámulva.
Vajon milyen dolgokat hoz?
Áldásos lesz, vagy megátkoz?
Új anyag is felbukkanhat,
Ember ettől nem mukkanhat.
Hogyha hallod ez bollida,
Dörgedelmes e krónika.
Mint csendes éjen mennydörgés,
Népszerű lesz e feltöltés.
Ősi köve titkokat rejt,
Mit ember fia nem is sejt.
Tán az élet így érkezett,
Túlélésre ítéltetett.
Szabták ősi törvények,
Gázok, régi örvények.
Kifejlett és ketté vált,
Végső soron ez mit látsz.