Zubor Csaba: Téltemető
Még alig csillant fel napsugár
Annyira messze van még a nyár
Mégis felbukkant egyszeriben
S szirmot is bontott sebtiben
Első volt ő az elsők között
Szívünkbe boldogság költözött
Lelkünkbe vidámságot hozott
Ki nyílt,pedig egyik nap fagyott
Mintha a földre szállt nap lenne
Én úgy gyönyörködtem ő benne
Csillogó szirman villan a fény
Zordon tél után ő a remény.
Neve is az, hogy téltemető
Jutalmul adta a teremtő
A hóvirágokkal karöltve
Dacol a megfagyott rögökkel.