Zubor Csaba: Szabadság
Lángoljon bennünk a szabadság lángja
Ha kell én leszek a szabadságfáklya
Felperzselhetem az ómagyar ugart
Itt él bennem a múltunk, s a Nyugat.
Talán még nem tudjuk honnan is kezdjük,
Csendes közönyünkkel tönkre is tesszük
Nem hinném, hogy ezekért küzdött Petőfi,
Még mi jön, magamért próbál lelőni?
Nem táncolok úgy, ahogy pár vénember
Úgy gondolja, hogy az én érdekemben
Megtilt mindent és szépen a gúzsba köt
Egy szép napon meg a szakadékba lök.
Táncoljatok csak a rabláncotokon
Míg az idő árkot ás a homlokon
Fájni fog majd bizony a halántékod.
Hogy veszni hagytad drága ajándékod.
Múlandó dolog biz a fiatalság!
Kár a szabadságért dicső magyarság!
Elfogadod béklyód pénzért cserébe..
Börtönt választod élted idejére.