Zubor Csaba: Pásztortűz
Mint zord időben védelmező cserény
Úgy védelmez minket erkölcs és erény.
Távol tartja a gonosz farkasokat,
Mint fonott kas, megvédi a juhokat.
Subába bújtam e mélabús tájon,
Némán merengek még e pusztaságon.
Olyan sok jószág bár ne lenne vala,
Nem kesergőn szólna pásztornak dala.
Sokminden megfér míves tarsolyomban
Ezernyi szalmaszál, mint a vályogban.
Lelkeknek adok nektáromból cseppet
Amit az ihlet fülembe csepegtet.
Oly pásztor vagyok kit nem követ a nyáj
Kietlen vidéken ez az, ami fáj.
Egy biztos pontom subám és egy fekhely,
A viharokban menedékem enyhely.
Gyújtottam tüzet, messzire világlik,
Koromsötétben ez az, ami látszik.
Bár több pásztor gyűlne még köréje,
Adnók társaságot rideg sötétbe.