Zubor Csaba: Parajd
Csíp, ha só kerül a sebbe,
Rá bízták e rút ebekre.
Elherdálták értékeink,
Szétfoszlanak emlékeink.
Pusztul múltunk egy darabja,
Hanyag ország csak úgy hagyta.
Szövettel egy folyót fogni,
Ennyit tudtok és hazudni!
Most már mind csak mutogatna.
Elítéllek ebugatta!
Késő bánat, eb gondolat,
Sóbányánk már a víz alatt.
Nem harcolt ott érte senki
Hagyták mindezt megtörténni
Eddig rajta élősködtek
De miattuk ennek lőttek!
Évszázados dicső múltja
Esett napok alatt kútba.
Tiltakoznak, siránkoznak,
Hibájukért elkárhoznak.