Zubor Csaba: Nap
Napsugár buggyan át a hegyen
Várom újra melegem legyen
Felsejlik ismét a napsarló
Deresen fagyott még a tarló
Félig a nap már elő bukkant
Hajnali világra rákukkant
Rárúgja az ajtót az éjre
Sötétből, hidegből elég lesz!
Opálosan halvány a kék ég
Felvirradt, ehhez semmi kétség
Feltámad reggel a déli szél
Virágos tavaszról ő beszél.
Magasan járja égi útját
Felvette már kéklő gúnyát
Tiszta az ég, sehol egy felhő
Nyugodtan jár égi keringőt.
Istenként tisztelték nem csoda
Ókorban volt respekt jókora
Központba rakta Galilei
Ettől lett még jobban isteni.
Mára tudjuk mi az a napszél
Új arcot mutat tüzes arcél
Időnként a Hold mögé bújik
Koronája csak ekkor látszik.
Ha nem lenne ő hiányozna
Nélküle nincs mi virágozna
Életünknek biz szerves része
Vele teljes világ egésze.