Zubor Csaba: Kutyaszív
Hányszor néztünk rátok ártatlan szemekkel
Hányszor bújtunk hozzátok minden áldott reggel?
Hányszor mentem hozzád hogy fel viditsalak?
Hányszor kínzott engem hogy mi bajod maradt?
Hányszor sírtunk fel ha el mentél otthonról
Hányszor ugattalak meg teli torokból?
Hányszor láttam rajtad egy meg fáradt napon
Milyen jól esik a simi, főleg hogyha hagyom.
Hányszor ugrándoztam lábaidra fel.
Mondtad ne tegyem, de nem érdekelt.
Nekem nincsen nyelvem, hogy ékesen szóljak.
Csak a testbeszédem jelzi azt, hogy hogy vagy'.
Most itt fekszem idősen, én már el fáradtam
De ugyanúgy szeretlek még most is fáradtan.
Tudom, sajnos nincsen sok napom hátra.
De addig örülök neked, amíg téged látlak.