Zubor Csaba: Költészetem
Szórom a verseim termékenyen
Ti majd csodálkoztok emlékemen
Nem becsültétek ki köztetek járt
Ez nekem legbelül mindig is fájt
Verseim száma még sokasodik
Éltem kulturája bokrosodik
E tar vidéket én felkarolom
Nem lesz itt már Mária-siralom.
Témáim közt bizony számos akad
Vidámak is, de a szív megszakad
Hogyha az kell a pokol bugyrából
Előhúzom a lelkem aljáról.
Lehetek így én a táblabíró
Vagyok egy költő, vagy talán író?
Nem láttok addig míg fel nem fedem
Titokban élem én víg életem.