Zubor Csaba: Hold
Izzón, parázslik a látóhatár
Aranyfényben fürdet a holdsugár
Felbukkant kísérőnk sziluettje
Vöröslőn izzik rég piruettje
Derengő fénye kísérteties
Belopódzik házba és megijeszt
Kísér éji órán ha nincs ott más
Temető felett ő lidércnyomás
Ihletet ad magányos éjjelen
Homályos fényt ad tiszta éjeken
Kíséri a tolvajt és baglyokat
Idős nénikét ő meglátogat.
Látványától hideg fut a háton
Sejtelmes titkait tán meglátom
Alakját kutyák is megugatják
Farkasok az erdőn csak vonyítják
Gödrös vén arca csupa ó rejtély
Ki tudja gödre mennyire is mély?
Emelkedik, közben ezüstre vált
Fénye elsápadt, szinte halovány