Zubor Csaba: Híresség
A híresség is csak egy ember,
Kedélye hullámzó, mint tenger.
Megél ő is rosszabb napokat,
Nem ad így autogramokat.
Azt hiszed, hogy minden a hírnév?
Néha inkább az ördög vinné!
Nem hagynak neki perc nyugalmat,
Hogy őrizze az önuralmat?
Éjjel nappal készen kell állni,
Mindenkivel fotót csinálni.
Úgy tenni, mint a legjobb barát,
Az kiszívja az energiát.
Nem is való ez mindenkinek,
Sok halandó ezt nem érti meg.
Csillogás láttán jő irigység,
Végtelen bántó e pénzéhség.
Üres és mű e külső álarc,
Szerepben maradnia a harc.
Ne dőlj össze te gyártott jelkép
Maradj ugyanaz mindörökké.