Zubor Csaba: Fák
Égig érnek kezeikkel
Léget adnak levelekkel
Nyár estéken sok-sok bogár
Táncol rajtuk: éljen a Nyár!
Mélybe nyúló gyökerekkel
Itt játszunk a gyerekekkel
Élet-halál urai ők
Fenséges, szép idős erdők.
Pedig mily kicsinyek voltak
Szélben, hóban meghajlottak
Ég felé tört kicsi hajtás
Megnyurgult egy szemvillantást..
Most én ülök le alája
Nékem ő a Himalája
Szememben az Égig is ér
Ez a versem téged dicsér.
El kísér egy életen át
Ezért is szeretem a fát
E világban állandóság
Nékem örökkévalóság.