Zubor Csaba: Diktatúra
A diktatúra ott támad
Hol előírják kottádat
Ahol mindig csak néma vagy
Ahol nem lehetsz önmagad
Baljós amikor kezdődik
Minden jogod lemetsződik
Társadalmad szeletelve
Józan ésszel szembe menve
Büszkén hirdetik az igét
Hadd higgyje el a sok pribék
Ez tényleg az ő érdekük
Börtönünkbe megérkeztünk
Vitát szít és botrányt kavar
Mert örök hatalmat akar
Azért kavar jó nagy örvényt
Közben átírja a törvényt.
Fokról fokra egyre jobban
Elsüllyedünk a mocsokban
Megoszt minket, uralkodik
Kastélyában hivalkodik.
Mire te térnél már észre
Lemerültünk már a mélyre
Hová már nem jut napsütés
Minden napod egy büntetés.
Tényleg erre kéne mennünk?
Unokánk csalódjon bennünk?
Vagy kijutunk a napfényre,
És leszünk jövőnk reménye?