Zubor Csaba: Árulóknak
Bátrak vajon az örök némák?
Kik még gondolkozni is bénák.
Könnyebb út mindig kussban lenni,
Másokat mindig kibeszélni.
Ócska ember ki mindig hallgat.
Titokban minek is drukkolnak?
Ki gyáva ahhoz is, hogy szóljon,
Attól az ország mit is várjon?
Az ilyennek csendben fülelnek,
Azután hátba is lövetnek.
Ki beszélnek a hátad mögött.
Mit várunk ilyen alja között?
Szemtől szemben mindig is gyávák,
Csak irigyek és álszent pávák.
Ha szembesited csak röhögnek,
De lesz az, mikor csak hörögnek.
Kétszínűnek oly könnyű lenni,
A hatalomnak letérdelni.
Eladni egy életre lelked
Ócska sorsod megérdemelted.
Azt hinni, hogy mindig csak fent,
De lesznek még ők odalent
A szerencse az forgandó
Jó világuk is mulandó.