Zubor Csaba: Ars poetica
Nekem nem kellenek díjak
Felém nézzenek csak íjak.
Nem szeretem, ha ünnepelnek
A hírnév előtt térdepelnek.
Küzdelem szüli verseim,
Míg utolérem Berzsenyit.
Mint a betonon a pitypang,
Mocsárból szól őszinte hang.
Mi lenne velem luxusban?
Páholyban maradnék kussban.
Nem születne több költemény
Nem lobbanna fel a remény.
Maradok én sebzett harcos,
Hangom is tán ezért karcos.
Vígan élek küzdelemben,
Szenvedéstől büszke lettem.
Kezemben van addig fáklya,
Míg reményt ad művem lángja.
Mutatok egy utat nektek,
Csak remélem azt, követtek.