Zubor Csaba: Aratás
Arat a halál kint a réten
Gép dolgozik nem úgy mint régen.
Pengeélen millió bogár.
Hiába futsz, úgy is megtalál.
Mert a vidéki gondos gazda
Földjét szántja, veti, learatja.
Nincs bogaraknak percnyi nyugta.
Fel van törve mindig a puszta.
Meg fáradt a munkában már.
Perzselőn tüzel a forró nyár.
Jól esne egy hidegzuhany,
Kövér zápor nyakba zuhan.
De nyoma sincs az esőnek,
Fogytán vagyunk az erőnek.
Szomorú ez a kiáltás,
Porzik a szélben a szántás.
Kis gyümölcs is olyan aszott,
Már, amit a fagy meghagyott.
Jó áztató zivatarban
Feléled a smaragd paplan.